2008. június 14., szombat

Pozsonyi kifli


Ünnepnapokra szoktak készíteni bejglit. Talán azért, mert a mák és a dió a gazdagságot jelképezi. A bejgli históriájáról fennmaradt egy olyan legenda is, mely szerint a pozsonyi sütők céhe határozta el 1559-ben, hogy diós és mákos patkót fog sütni. Ekkor indult hódító útjára a méltán híres pozsonyi kifli, ami hamar átlépte a város, majd az ország határait is. Megint mások szerint pozsonyi patkót először egy ismeretlen cukrász sütött, aki a Miklós napi ajándékozásra készített apró karácsonyi bejgliket, és azzal ajándékozta meg a gyerekeket.
A bejgli elnevezés pedig bajor-osztrák eredetű, a „Beugel, Báugl” - mákos, diós patkó - átvétele. Napjainkban pozsonyi kiflit egész évben tartanak a cukrászdák, némelyik bejglit is, amivel némiképpen csökkent az ünnephez való kötődése, de még ma is karácsonykor fogy a legtöbb.
Bátran ajánlhatom mindenkinek. Nemcsak kísérletezés miatt, de egy családi összejövetel alkalmával, garantált a siker!


És íme a recept. Vigyázat, de egy hadseregnek is elegendő.

Hozzávalók:
0,50 liszt
0,10 vaj
0,10 zsír
0,01 élesztő

ezeket az alapanyagokat összekeverjük, majd hozzáadjuk a következő simára elkevert anyagokat.

0,5 db tojás sárgája
0,1 tej
0,05 só
0,10 porcukor

Az egészet most tovább gyúrjuk, majd pihentetjük. Pihentetés után 3-4 dkg gombócokat formázunk belőle, amit szintén pihentetünk a hűtőben kb: 20 percig. A gombócokat kinyújtjuk, töltjük dióval vagy mákkal.

Máktöltelék:
A töltelékhez felforralok kb. 1,5 dl tejet 20 deka cukorral, 2 cs vaníliás cukorral és egy citrom reszelt héjával. Beleöntök 50 deka darált mákot és 1-2 percig főzöm, majd azonnal egy nagy tányérra öntöm, elkenem és fóliával letakarva teljesen lehűtöm. Így nagyon könnyen lehet adagolni, ugyanis kiskanállal szépen le lehet vágni egy csíkot a megdermedt töltelékből.

Dióval ugyanígy készül a töltelék!

Ismét pihentetés a hűtőben, majd lekenjük az egészet tojás sárgájával. Sütjük 200-220 fokos sütőben, míg szép aranysárgára meg nem sül.

Jó étvágyat kívánok.
forrás: nagygaga
 

2008. május 4., vasárnap

Bécsi csíkok kevert salival


Mint minden szakács, aki a déli és az esti rohanás közben megéhezik, általában a csoportból megmaradt, valamilyen oknál fogva nem kért ételt eszi meg. Azt is néha „méla undorral”. Azért azt nem kéne feltételezni, hogy az étel rossz, csak éppen 8 órai, (vagy még több) futkározás közben általában már telítődünk az illatokkal. És különben sincs olyan sok időnk, lehetőségünk arra, hogy szép terített asztal mellett falatozzunk. Érdekes, hogy külföldi munkáim során, szinte mindig azt tapasztaltam, hogy a személyzet megadja a módját az ilyen étkezéseknek. Tőlünk nyugatra a vezetők nem problémáznak azon, ha a chef a kijelölt időben jelzést ad a dolgozóinak, hogy üljenek asztalhoz, és közösen fogyasszák el, amit erre a célra készítettek.


Jobb is a munkamorál szerintem. Tenerifén, amikor magyaros napokat tartottunk, ebédnél és vacsoránál együtt étkezet a személyzet. Megszűnt minden alá és fölé rendeltség. Egymás szavába vágva beszélték meg az elmúlt nap, és az elkövetkezendő órák eseményeit. Munkába állás után viszont mindenki tudta hol a helye, és tette is a dolgát. Kishazánkban viszont szemtől szembe mindenki nevet a másikra, viszont 2 perc múlva már hátba is döfik egymást. Talán illenék egy kicsit változtatni ezen. Mindenkinek magába kellene néznie, és saját magán kellene elkezdeni a gyökeres változást. Amikor vezető beosztásom lévén megkövetelek bármit is a beosztottamtól, akkor én semmi olyat nem várok el a másiktól, amit ne tennék meg magam is. Nem kéne minden vezetőnek azt hinnie, hogy ő valamilyen kiválasztódás útján jött létre, és maga az Isten. De kanyarodjunk most vissza ahhoz a bizonyos ebédhez. A nagy melegre való tekintettel, mégse Töltött káposztára vágytam, és ezért a fölöslegesé váló meg nem tálalt Bécsi szeletet alakítottam át egy kicsit, és fogyasztottam el jóízűen egy balzsamecettel ízesített kevert salátával.



Kevert saláta:
jégsaláta, radicchio, paradicsom, sárga színű kaliforniai paprika, sárgarépa, póréhagyma, petrezselyemlevél.
Ízesítés: fűszersó, olívaolaj, balzsamecet.

2008. március 31., hétfő

Olasz menü Foodafokéknál


Családunk nő tagjai, valahogy március vége és április elejére „helyeztették” születés-, illetve névnapjaikat. Valamikor réges-rég, a női „szakasz” kompromisszumot kötött a család kisebbségben lévő férfi tagjaival, és arra az elhatározásra jutottak, hogy egyszerre kéne megtartani ezeket az ünnepeket. Így alakulhatott ki az a szokás, immáron évek óta, hogy egy komolyabb, általában a hagyományostól eltérő menüt állítunk össze. Akarom mondani, az ünnepeltek elmondják igényüket a Menüvel kapcsolatosan, én meg összeállítom. A Menü, kérés, általában kedvencekből áll, de kialakult az évek folyamán, hogy különböző országok jellegzetes ételeit készítjük (készítem) el. Azért többes számban, mert az ünnepelteknek is ki kel venni részüket, nincs lazsálás, irány a konyha! Néhány hagyma és krumpli pucolás után „kegyelmet” kapnak, elvégre a menü is egyfajta meglepetés. És különben is, még a végén elrontanak valamit. És íme, a menü….

Vendégváró Pizza falatok
Assagini ospitale „Pizza”

Nápolyi Minestrone, parmezán forgácsokkal
Minestrone Napoli con Parmegiano

Cannelloni és Lasagne variációk
Variazioni per Lasagne e Cannelloni

Firenzei naphal zöldséges rizottóval és piritott garnéla rákokkal
Sole del Firenze con Risotto e Verdura, Granchio di mare Abrustrolito

Tiramisu a’la Foodafok
Dolce Tiramisu

infó: receptek mindenről később, és részletessen.