2011. szeptember 10., szombat

Klasszikus gulyásleves




Étlapunk utolsó levese következik, mely szintén a vendég igényeknek megfelelően maradhatott az új étlapon. Rengeteg kimutatás és statisztika támasztotta alá, hogy bármilyen kísérletezés vagy új alapanyag bevezetésével készült étel, csak rövid ideig keltette fel az érdeklődést, míg a gulyás, pestiesen szólva, ki ír(t)hatatlan az étlapról. A hozzánk érkező vendégek szívesen fogyasztják, akár magyaros menüsor kezdetének, akár önálló ételként is. Elkészítése nem egy ördöngösség, mégis nem árt odafigyelni. Egy jóízű gulyásleves lehetőleg marha lábszárból készüljön. A hozzá készített alapot, rövid lében kezdve, lassú "rotyogtatással" készítsük. Ne sajnáljuk belőle a fokhagymát és a köményt. A hús és burgonya aránya 2/3 - 1/3 a hús javára. A zöldségek közül a sárgarépa és a zeller is képviseltesse magát, de ne felejtsük el a paprikát és a paradicsomot sem. Mikor tehetjük, tegyünk bele friss zeller vagy lestyán levelet. Frenetikus, ízek kavalkádja. A csipetkét, amit a végén főzünk levesünkbe, mondanom sem kell, saját magunk csipkedjük bele. Ezt a levest azért is ajánlom, mert sokan készítik sokféleképpen, de én erre esküszöm. Soha nem "égtem" vele, és eddig mindenki dicsérte. Remélem az idelátogatók is így tesznek.


hozzávalók:
marha lábszár 1 kg
vöröshagyma 0,30
burgonya 0,50
sárgarépa 0,30
zellergumó 0,20
zöldpaprika, paradicsom 2-2 db
fokhagyma
só, köménymag, fűszer paprika

a csipetkéhez:
liszt 0,10 – 0,15
tojás 1 db


elkészítés:
A húst kis kockákra vágjuk. A felaprított hagymát kevés zsiradékon megfonnyasszuk, majd hozzá adjuk a zúzott fokhagymát és a köménymagot.
Ezután beleszórjuk a húst és a pirospaprikát, majd az egészet pirítjuk, ügyelve rá, hogy a paprika ne kapjon oda, mert keseredik. Folyamatosan kevergetjük, és ha szükséges, akkor öntsünk alá egy kevés vizet. Sózzuk. A krumplit és a zöldségeket akkora kockákra vágjuk mint a húst, majd a paprikával, paradicsommal és a zellerlevéllel együtt beletesszük a pörköltünkbe. Felöntjük vízzel, és puhára főzzük. Tálalás előtt szórjuk bele a csipetkét, majd ha az is megfőtt, akkor a tűzről levéve hagyjuk állni egy keveset. Kivesszük a zellerlevelet (magamnak mindig benne hagyom), és forrón tálaljuk.

csipetke:
Egy tojás, csipet sóval, majd adjunk hozzá lisztet, hogy kemény tésztát kapjunk. Ezt "csipkedjük" a levesbe, minden csipkedés után ujjunkkal egy sodrást végezvén. De ha jó kemény a tészta, akkor akár nagylukú reszelőn óvatosan reszelhetjük is.
Foodafok

4 megjegyzés:

Barbi konyhája írta...

Kedvenc levesem! Sokszor főétel gyanánt rendelem az étlapról vagy készítem itthon, lángossal vagy sós stánglival. A csipetkét minden levesbe szigorúan én szaggatom kanállal nagy falatkák lesznek belőle, mert nálunk mindenki úgy szereti!
Meg is lepődnék, ha egyszer nem találnám valamelyik étterem kínálatában!
Nagyon gusztusos lett, bármikor meg tudnám enni! :)))

Bianka írta...

Nagy kedvencünk.

Mary Bergfeld írta...

This sounds wonderfully delicious. This is my first visit to your blog, so I took so extra time to browse through your earlier posts. I'm so glad I did that. I really like the food and recipes you share with your readers and I'll definitely be back. I hope you have a great day. Blessings...Mary

Elisabeth írta...

Imádom a gulyás levest, és kimondottan fantasztikus. Én is szoktam késziteni, de már évek óta nem főztem...most nagyon megkivántam a te finom gulyás levesedet!