Ajo blanco (Fehér fokhagymaleves)

A 80-as években, mikor szállodánkat nyitottuk, Madridból a Hotel Miquel Angel-ből jöttek "levezényelni" a nyitófogadást. Ez egyben azt is jelentette, hogy egy olyan szállodalánchoz tartoztunk, ami az akkori időkben ritkaság számba ment. Mindenki jól járt, mert a spanyolok, így nyitottak kelet Európa felé, mi meg pláne örültünk, mert a különböző reklám és hivatalos brossurákból, megtudhattuk, hogy a világ melyik szegletében található "testvér szálloda". Nagy reményekkel kezdet mindenki tervezgetni, bár többen nem voltak tisztában képességeikkel, így ők, lila ködbe burkolózva lóbálták a lábukat a bárányfelhők szélén, és várták a sült galambot. Csodálkoztak is, amikor különböző külföldi utazások során, az itthon töltött munkájuk megduplázódott, hiszen akik kiküldetésben voltak, azok helyett duplán kellett dolgozniuk. Az első utam, Madridba vezetett, ebbe az 5 csillagos szállodába. Igen megilletődöttek voltunk, hiszen többünknek (ebbe beletartoztak az otthon maradtak is) az NDK volt a csúcs. A kezdeti feszültség hamar elmúlt, amikor a nyitófogadáson túl voltunk, és a várakozásnál is jobban szerepeltünk. Szerintem, ők jobban féltek, mint mi. Bár ez érthető, hiszen Európa ezen részéről még senkit nem fogadtak maguk közé (mármint a szállodaláncra gondolok). Mint említettem sokkal fényűzőbb helyekhez voltak szokva (Kanári-szigetek, Kuwait, Egyiptom, Cannes, Monte-Carlo, Dominika, stb...), és akkor jöttünk mi MAGYARORSZÁG-ról. Mondanom sem kell, meghódítottuk őket, ha már Attila, a Hunok fejedelme nem tette. Érdekes, viszont erre emlékeztek. És minden olyanra, amit nekünk történelemből elhazudtak, elhallgattak azt ők mind mondták, mint a vízfolyás. A baszkok, meg egyenesen rokonoknak tekintenek bennünket. Annyit még nem veregették a vállamat, hovatartozásom miatt, mint ott. És ez nem vicc! Milyen érdekes! Később, amikor belemerültem az őstörténetünk kutatásába, akkor ezek a spanyolok által mondott dolgok, mind igazolódtak.

Na de kanyarodjunk csak vissza a gasztronómiához.

Többször utaltam rá, hogy ezeken a külföldi munkáim során rengeteget tanultam, és áldom az eszem, hogy szisztematikusan gyűjtögettem a recepteket. Ez egyben kötelező is volt (hiszen itthon 80%-ban spanyol ételekből állt az állandó étlapunk), másrészt meg jó hasznát vettem ezeknek a recepteknek. Ezen gyűjtések során ismertem meg az andalúz konyha egyik kellemetes levesét, amit fehér gazpaccionak is hívnak. Ez nem más, mint az Ajo blanco (Fehér fokhagymaleves).

Hozzávalók (4 főre):

2 db zsemle

15 dkg majonéz

8 dl húslé

6 gerezd fokhagyma

só, borecet

20 dkg szőlő

10 dkg szeletelt mandula

Elkészítés:

A húslevest leveskockából vagy leves porból készíthetjük, felfőzzük, majd kihűtjük. A zsemléket beáztatjuk, majd kicsavarjuk. A leves elkészítése turmixgépben történhet, de ha van otthon bot mixer, azzal is készíthetjük.

Az áztatott és kicsavart zsemléket összekeverjük a kész majonézzel, hozzáadjuk a fokhagyma gerezdeket, felöntjük kevés hideg húslével és a turmixgépben jól kikeverjük. Szükség szerint sózzuk, kevés borecettel ízesítjük, kevés összetört jégkockát is adhatunk hozzá. Finom szűrön átszűrjük, majd hűtőbe tesszük. A szőlőszemeket félbe vágjuk, a magokat kiszedjük belőle. Előhűtött csészékbe szőlőbetéttel tálaljuk. Pirított mandulát is kínálhatunk hozzá.

Foodafok