2010. október 31., vasárnap

Három a magyar igazság! - és egy a ráadás


Egy kedves ismerősöm, aki mellesleg orvos, mármint az autóm orvosa. Immáron húsz éve foglalkozik éppen aktuális autómmal, ha netán visszeres lábai, akarom mondani futóműve, vagy ha rakoncátlankodik vérnyomása, nem-nem, olajnyomásával baj van, akkor mindig ő veszi kezelésbe. Lelkiismeretes munkáját meghálálván hívtam meg egy vacsorára, amit kedves feleségével, el is fogadott. Lelkileg felkészítettem rá, hogy amennyiben nem az étlapról választ magának, akkor hagyatkozzon rám. Ezt abszolúte helyeselte, mert ők is szerettek volna a hagyományostól egy kicsit eltérni. Ezt a vacsorát egy nagyon sok "apró falatból" állítottam össze. Elfogyasztása igen komoly feladat elé állítja azt aki gyorsan akar ezektől a "falatoktól" megszabadulni. Bár ezen az estén nem is a rohanás volt a cél, hanem egy hangulatos helyen egy igazi ráérős vacsora elfogyasztása. Ezt a vacsora végén, mikor kimentem megköszönni, hogy elfogadták meghívásomat, részletesen kitárgyaltuk. Egész komoly beszélgetés alakult ki szokásokról, étkezési kultúráról, melyet az elmúlt időszakokban elhanyagoltak az emberek (ilyen-olyan okok miatt), s ezt most illő lenne visszacsempészni mindennapjainkba. És íme, a menü...

Mézes cékla Carpaccio rukkola salátával és parmezán forgácsokkal
Füstölt libamell birsalmasajttal

Fehérbabos padlizsánkrémleves
Márványsajt krémleves serranoi sonkával,

Kacsamell wok zöldségekkel, csípős sambal-manis szósszal,
Sertésszűz "Malouf" módra olívás rizzsel,
Jércemell "Farsumagru" parajos pappardellével

Narancsos créme brulée
Somlói galuska kávéhabbal,
Török "Zerda"


Nincsenek megjegyzések: