Rendszeresek a rendezvények mostanában, és ezt nem panaszkodás képen mondom, hiszen jobban szeretek tevékenykedni, mint állni egy konyhában és várni a csodát. Ezen rendezvények elő, és azonnali rákészülése közben, szinte "ömlenek" az ötletek belőlem és hál Istennek, egyre több kollégám részéről is. Itt is érződik a "húzó erő", hiszen fiatalabb kollégáim, mindig érzik, mikor készül valami új dolog, és ez bizony ösztönzi őket. Aminek én örülök nagyon, hiszen mindig szóvá teszem, mennyire el vannak kényelmesedve, és hihetetlen, hogy kreativitásuk (már akinek van), csak a telefonjuk és az "..ámító gépükre" korlátozódik. De "partizán" akcióimnak van foganatja, hiszen látom, egyesek elmozdultak a holtpontról és felvették az elébük dobott kesztyűt. Kezdik megérteni, milyen kincs van a kezükben, a szakmájuk által. Na, de vissza ehhez az egyszerű kompozícióhoz. Akárhogy is közelítjük meg a dolgot, még egy ilyen nagy konyhán is megéhezik az ember, és logikus, hogy nem a közeli boltba ugrok ki néhány zsemléért.
A hidegkonyhán összeszedett "maradékok", melyeket nem igazán esztétikus hidegtálakra rakni, gondolok itt a különböző alapanyagok leeső végeire, na ezeket használtam fel. Magamhoz vettem, egy kis főtt-füstölt marhanyelvet, készítettem egy gyors marinádot (ecetes-olajos lé), vágtam hozzá lilahagymát, piros- zöld- sárga kaliforniai paprikát vékony csíkokra vágva, ízesítés: bors, fűszersó (rendszeresen keverjük magunknak, különböző alapanyagokhoz). És már pácolódott is egy röpke órácskára. Tálalás előtt, összedobtam egy kis kedvenc rukkola salátát: olívaolaj, borecet, pirított apró mogyoróval megszórtam, tettem mellé koktél paradicsomot, és már meg is tálaltam. Kezemben a zsemlével, akarom mondani, először a fényképezőgéppel, és már készült is az archiválás az utókor részére. Na, most jöhet a zsemle a kézbe, és lehet "reggelizni" majdnem délben.
2 megjegyzés:
Izgalmas, finom lehet. Száz éve nem ettem marhanyelvet talán, szlovák kirándulás alkalmával vettünk utoljára
Bizony finom! És Te se várj az elkészítésével, hiszen több legyet is ütsz egy csapásra. A főzőlevet felhasználhatod bármely (bab, borsó, lencse, csicseriborsó) elkészítéséhez. A főtt nyelvet apró kockára vágva mozaiknak bármi töltelékhez. Önállóan cukkinis burgonyapürével. De ha tudod, hogy vendégek jönnek, senkinek se szólj, csak vágd fel a nyelvet vékonyan egy picit ferdén, töltsd meg vékony csíkokra vágott és leforrázott vegyes zöldséggel (angol zeller, sárgarépa, kínai kell, gomba) amit egy csapott kanál fokhagymás majonézzel megbolondítasz, tekerd fel, műanyag színes díszkarddal szúrd át, rendezd sorba őket egy szép tányéron, amit körberaksz pirított baguettel. És miközben nézed vendégeidet, akik nem tudnak szóhoz jutni, és csak nézik a csodát, megkönyörülvén rajtuk, csak úgy lazán megjegyzed: Egyétek, nem kell félni, ehető! Különben is Woody Allen felesége a világ legrosszabb szakácsnője. Az ő fasírtja, még éjjel is világít.
Megjegyzés küldése