2011. február 14., hétfő

Valentin napi desszert

Blog-Event LXIV - Valentinstag kulinarisch (Einsendeschluss 16. Februar 2011)


Valentin és Bálint napra veszem elő, a már egyszer bemutatott Zsanna-manna tányérdesszertet. Nagyon részletezni nem kel az elkészítését, hiszen azon kívül, hogy ledaráltuk az aszalt gyümölcsöket, majd tetszés szerint beízesítettük, akkor már nem marad más hátra, mint a formázás és valami őrleményben való beleforgatás. Gondolom meg lehet vele "dolgozni" kedvesünk szívét.



Azért nézzük csak meg, hogy is volt ezzel a Bálint nappal?
Szent Bálint napján (Február 14-én) tartják főleg az angolszász országokban a Bálint-nap (angolul Valentine's Day) ünnepét. Ezen az ünnepen a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket.
A szokás eredete, hogy Szent Bálint, Terni püspöke a 14. században a jegyesek és fiatal házasok védőszentjévé vált Angliában és Franciaországban. Ennek a szentről elterjedt egyik történet képezte az alapját. Eszerint mielőtt keresztény hite miatt II. Claudius császár idején kivégezték, Bálint a hite erejével a börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Mielőtt – a hagyomány szerint – február 14-én kivégezték, búcsúüzenetet küldött a lánynak, amelyet így írt alá: „A Te Bálintod.” Ez a Bálint-napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.
(csokidísz forrás: szandra)
Foodafok


8 megjegyzés:

Bianka írta...

Atya ég ez gyönyörű
Aki profi az profi

Eszter írta...

Juuuuj, de szép! Kérlek áruld el, hogyan készítetted a tányérra azt a díszt!!???

Elisabeth írta...

Egy igazi kimondott gyönyörü profi készület, amit csak egy elegáns restaurantban lehet találni!
Végtelen nagy tehetséged van a munkádban!

Citromhab írta...

Hűha, ez csodás!!
Engem is a díszítés érdekelne, ha nem titkos:-)
Csokira és égetett cukorra tippelek, vagy tévedek?

Foodafok írta...

Köszönöm, köszönöm a hozzászólásokat. Nagyképűség lenne, ha azt írnám, hogy semmiség az egész. De, nem így van. Kb: a 20. eldobott tányér után már megy a díszítés. Gyakorlás a titka, de nem árt, ha egy tiszta papíron előre megrajzoljuk az általunk elképzelt mintát, és gyakoroljuk, amit elképzeltünk a tányérra. Nem árt, ha rögződik az emberben a mozdulat. Élesben úgyse sikerül az elsőre, de kitartás. Az olvasztott csoki, amikor kezd egy kicsit visszahűlni, de még képlékeny, akkor kell elkapni és belekanalazgatni egy sütőpapírból tekert kis tölcsérbe. Ez ne legyen nagyobb, mint a cigarettás doboz, és bőven elég bele annyi csoki, amennyi egy-két díszítésre elegendő. Ha sokat rakunk bele, az csak hátráltat. A tölcsér végére akkor vágjunk egy éles késsel lyukat, amikor már benne van a csoki, és már lehet is nyomni a mintát. Ha sikerül, irány a hűtőbe, és várhatja a sorsát. A megdermedt vonalak közé, bármilyen színű sűrű folyadékot lehet tölteni, hiszen nem folyik semerre, mert a megdermedt csoki csík megakadályozza. A mártást én úgy határoztam meg, hogy színben passzoljon a többihez. Jelen esetben sima karamell öntet került felhasználásra, aminél a világosabb színt sima tejszín hozzáadásával értem el. Remélem mindent leírtam. Sok sikert a próbálkozáshoz.

Cafe Cinnamon írta...

Nem szeretem a Zsanna-mannát, de ez nagyon szép!

Kriszta írta...

Nagyon szépek lettek,úgy beleharapnék egy jó nagyot!A zsannamannás desszerteket nagyon szeretem!Először Gyulán találkoztam velük a várnapokon,később Egerben szintén a várnapokon.Valami hasonló elkészítésén már én is agyalok:-)

Eszter írta...

Köszi a kimerítő választ a díszítéshez! Megpróbálkozom majd vele én is!