2010. november 18., csütörtök

Babgulyás a'la Kiskőrös



A rokonokkal való találkozás és összejövetel, mindig egy össznépi falatozásba és jókedvbe csap át. Így van ez minden évben. Pont egy ilyen összejövetel alkalmából, vált kedvencévé fiamnak ez babgulyás. Gondolom azért kedvelte meg, mert megérezte a hús és hús közötti különbséget. Mondanom sem kel, hogy a városban lakók hol jutnak húshoz, és a vidékiek, hol vásárolnak. Na szóval ez a négylábú jószág nem is sejtette, hogy hamarosan neki, befellegzett. Őszinte leszek, mi sem. Ott valahogy nem verik nagydobra, vagy legalább is nem hívnak össze lakossági közgyűlést, ennek eldöntésére. Ez a babgulyás, megadta a hangulatot ennek a rokoni látogatásnak. El lehet képzelni, mennyi minden finomsággal kényeztettük gyomrunkat, na persze meg a torkunkat, mert azért azt se felejtsük el, hogy mindezt le kellett valamivel öblíteni. Na de jöjjön a gulyás:


kb. 1,40 marhahús (csak így, mert akkora volt az a darab, hogy még a szomszédoknak is jutott, és nem foglalkoztak vele, hogy melyik része mire való. Ők általában úgy tekintenek a húsrészekre, hogy hús! És különben, meg marha. (Csontjaiból és különböző darabokból húsleves készült, amiből még én is használtam, mondván: "Ez végre egy kiváló alaplé! Jó lesz nekem!" Aztán felvilágosítottak, hogy a férfi embereken kívül, vannak gyerekek is, akik nem biztos, hogy a babgulyásra vágynak.), 0,60 tarkabab, 0,30 bacon szalonna, 0,25 füstölt kolbász, 0,40 vöröshagyma, 0,50 vegyes zöldség (zeller, sárgarépa, petrezselyemgyökér), 0,80 burgonya, 4 db paprika, 3 db paradicsom, lestyán, só, kömény, erőspaprika krém, fokhagyma.


Összevágott baconszalonnát kiolvasztjuk egy kevés sertészsír megtámogatásával, majd ebben pirítjuk tovább a finomra vágott vöröshagymát, zúzott fokhagymát, deszkán átvágott köményt, úgy, hogy rálapátoljuk az erőspaprika krémet, így nem pattog annyira a kömény, és az ízek is jobban előjönnek. (tanuló koromban mindig ezzel kellett kezdenünk, fokhagyma, kömény, paprika krém iszonyatos gyors vágása a fadeszkán. Nem volt HACCP. Helyette CCCP volt). Ezt rá a hagymára, további pirítás, majd egy kicsit félrehúzzuk, hogy rá szórhassuk a csodálatos színű fűszerpaprikát. Amit rögtön elkeverünk, hogy a benne lévő kapszantin kioldódjon, mivel zsírban oldódik. Majd felöntöttem, a csontokból éppen húslevesnek készülő "alap léből" és visszaraktam a tűzhelyre. Jöhetett a kockára vágott hús, és a nagyon apróra vágott füstölt kolbász, paradicsom, paprika, hogy legyen idejük jól szétfőni. Gondoltam, úgy járok, mint a munkahelyemen, ahol időnként rinocérosznak álcázott marhahúsokat próbálnak ránk sózni, ami természetesen arról ismerhető fel, hogy semmiképpen sem akar megpuhulni. (Biztosíthatok mindenkit nem sokáig szállítottak nekünk "húst".) Na, ez a marhahús nagyon gyorsan elkezdett puhulni, és akkor beugrott, valamikor tanultuk, hogy a hús minőségét befolyásolja az állat tartása és annak etetése. Ezért aztán gyorsan bele is tettem a babot, és állandó ellenőrzés közepette, időben követte őket a vegyes zöldség, lestyán és burgonya. Tálalásnál, csipetkét raktam a tányérokba és arra mertem a levest. Kapaszkodjanak meg. A csipetkét nem a "boótban" vettük. Mi készítettük. A leves igen jól sikerült. Próbálják ki önök is!


2 megjegyzés:

Gabojsza írta...

Nahát, Kiskőrösi rokonok:-)
Ha legközelebb erre jársz, összefuthatnánk!

Foodafok írta...

Bízony, bízony. Kicsi a világ. A közepe, btalán Kiskőrösön. Jelzem, ha arra járunk! Üdv, Foodafok