"Szürke minden elmélet, zöld csupán az élet aranyfája!" Goethe
Megszállottan gyűjtöm az egyszerű, tradicionális, a hétköznapi ember minden nap elkészített ételét. Régi főnököm, Kalla Kálmán véleményét is osztom, miszerint, nem muszáj nekünk Indonéziából vagy Dél-Amerikából számunkra teljesen ismeretlen alapanyagokat, ételeket honosítani. Értem ezalatt azt, hogy manapság repülővel való cserekereskedelem jóvoltából, valóban minden elérhető, és ideszállítható. És ki is kell mindent próbálni és igenis kell kísérletezgetni. De! Az állandó "majmolásban" azt felejtjük el, hogy a trópusi őserdőkben, mit tudni milyen körülmények közt őshonos növények, gyümölcsök, teljesen másként hatnak az ott élőkre, mint például Norvég, vagy Svéd "őslakosokra". Ha érzésem nem csal, évezredek óta nem szakasztott Stockholm főutcáján senki a fáról, szourszop-t vagy chirimoyá-t. Tehát próbálom azt sugallni, hogy az adott "asztalon" mindennek helye van, de hovatartozásunk és genetikai felépítésünk szerint fogyasszuk csak azt, ami itt található a közelünkben. Tudom, hogy mindennemű fejlődéshez nem szabad beburkolódznunk, hiszen emlékezzünk csak rá, hogy Mátyás király idején terjedt el hazánkban a pulyka, vagy az egyik kedvenc könyvemben (Czifray István: Szakácskönyvem) megemlített szágó liszt vagy dara is. És, hol van a környékünkön pálmafa. Mert ugye ebből nyerik ki a szágót. De, ha már a könyvet említettem, csak érdekességként említem meg, főztek akkoriban vidrát is meg hódot. Már akkor ismerték a viccet. Védd a fákat! Egyél hódot! Kanyarodjunk egy picit vissza Stockholm és az Északi-sark környékére, egy kis megjegyzés erejéig. Nagyon szeretem a tematikus filmeket, pláne ha gasztróval foglalkoznak. Nagy kedvenceim egyike, Floyd (nyugodjék békében) sarki hómezőkön mutatta be a rozmárhúst vaslapon sütve KÓÓKUSSSZAL, és a rénszarvas pörköltet AAANAAANÁSSSZban tálalva. Ha valaki nem tudná, minden iglo (jégkunyhó) mellett található legalább 1-2, kókuszfa. Ananász, meg a szárított hal mellett lapul a jégverembe. Elég a hülyeségből! Na de térjünk rá az általam, "gyűjtés" útján szerzett rém egyszerű, Túra és Galgahévíz környékén rendszeresen fogyasztott, könnyen elkészíthető, ízletes levesre. Kóstoltam, tehát tudom milyen jó.
Hozzávalók:
burgonya, só, liszt
zsír, zeller zöld, paradicsom, paprika
Elkészítése:
A burgonyát ízesített vízben megfőzzük. Majd leszűrés után a levét felhasználjuk a levesnek.
Zsemleszínű rántást készítünk, amibe elkeverjük a pirospaprikát, majd felöntjük a burgonya főzőlevével. A burgonyát amit leszűrtünk, azt áttörjük (érdemes megvárni, míg lehűl), és liszt hozzáadásával gombócokat készítünk. Ezeket a gombócokat a levesünkbe tovább főzzük. Amikor a gombócok feljönnek a leves tetejére, elkészült a levesünk.
Tálaláskor a tányérba rakunk apró kockára vágott paradicsomot, paprikát, zeller zöldet, majd rámerjük a levesünket gombócokkal együtt.
Tálalásnál ízlés szerint rakhatunk bele egy kevés ecetet vagy friss tejfölt.Foodafok
7 megjegyzés:
De szeretem a burgonyagombóc levest... szuper ez az utolsó kép!
Ez a leves nekem is gyerekkori emlékíz, nagymamám készítette,saját maga által ledarált, sóban eltett paprikakrémmel, ugyanígy tett el petrezselyemzöldet is. Ma is a számban érzem az ízét.
Amiről írsz, az nekem is a vesszőparipám, már mint, hogy együk az egyszerű ételeket, amiket itt évszázadok óta mindig is főztek az itt megtermett hozzávalókból. Én ezeket az ételeket szeretem,és készítem, nyilván paraszti gyomorral vagyok megáldva, én nem tudom megenni a tenger gyümölcseit, rájuk sem bírok nézni,teljesen hidegen hagy a japán konyha a nyers haltól a szusi-ig, meg a többi ázsiai is. Nem ítélem el azt aki szereti, váljék egészségére, de szerintem az igazi - nekem leagalább is - az itthoni ételek, sütik stb. Az olasz tésztaételeket viszont kedvelem.
Szóval örülök, hogy még van rajtam kívül valaki, aki picit hasonlóan gondolkodik.
Sokat szoktam nevetni, amikor valamelyik sztárblogger oldalán megjelenik valami különc, lila, idegen különlegesség és végigsöpör egyes blogokon, mindenki hozsannázik majd másnap csendben felteszik a finom krumplistészta receptet:-))))
Burgonyagombócot szeretem, de egy tartalmasabb levesben, de szívesen kipróbálnám ezt a változatot is.
Guszták a tejfölös képek
Nagyon finomnak néz ki, és hangzik ez a burgonya gombóc leves. Szép a prezentáció is!
Köszönöm a kommentedet a blogomon a Cannelini bab leves iránt, sajnos uj postra kellett tenni, mert hosszu volt a dij listám, amit neked is szeretettel át adom.
Gyere vissza a blogomra, copy and paste a dijat, és add tovább, légyszives emlitsed meg hogy tőlem kaptad, és linkeld be!
Ez a dij egy legujjabb dij...kimondottan csak nőkhöz szól...vagyis Sisterhood...nő testvéreinkhez a földön...világon?...nem tudom másképpen le forditani!
Kedves Eszter
Köszönöm, köszönöm, köszönöm.
Kedves Anikó
Nagymamád, hál Istennek még azt tehette, amit minden háziasszony szívesen tett. HÁZTARTÁST VEZETETT. Mindenki örömére, és senkinek sem volt nyűg. Azóta nagyot fordult a világ. Traktorra ültették őket, vagy időnként lemennek az edzőterembe boxolni vagy iszapbirkózáson vesznek részt, de főleg a karrier a lényeg. Család az „ablakban”, az ételfutár meg 5 perc alatt a kapudnál várakozik, hogy a megrendelt „műanyag ételt” átvedd. - (Rád ez nem vonatkozik) - Nagymamád még máshoz is értet. Észrevétlenül alakította életedet, sorsodat. Hálás lehetsz neki. Kialakította benned az ételek iránti természetes szeretetet és mentesített minden szélsőséges elhajlástól. Ne sirasd a tenger gyümölcseit, Áldás a paraszti gyomrodnak. Hajrá Gránátos kocka, alias krumplistészta. Gyerekeim kedvence, állandóan csináltatják velem. Persze örömmel készítem.
A szusi-val kapcsolatosan csak az jut eszembe, amit George Carlin amerikai humorista mondott: Soha nem eszem szusit. Nem szeretem, ha az ételem épp csak eszméletét vesztette.
Azonban nekem, munkámból adódóan ezt is (szusi), azt is (lila brokkoli, lila burgonya, stb) kel készítenem, és olykor-olykor ennem.
Kedves Bianka
Valóban lehet ezt fokozni. Lehet belerakni baton zöldségeket, akár húst is. Vagyis tartalmasabbá tenni. Fogok is készíteni egy tartalmasabb burgonyagombóc levest is, ami az étlapunkon is szerepel, de ennél a levesnél az egyszerűség fogott meg. Amikor elkészültem vele, és leültem elfogyasztani, még én is megjegyzéseket tettem magamban, hogy csak ennyi? Aztán a végén csettintettem egyet, és eszembe jutott nagyapám, aki az elmondások szerint, télen nyáron úgy ment reggel munkába, hogy evett egy tányér frissen elkészített rántott levest, kenyér kockákkal és gyalog indúlt neki a 7 km-re lévő munkahelyére. Nem ismerte a müzliket és egyéb „civilizációs áldást”, és a mellette „elsuhanó” HÉV-re is úgy nézet, ahogy senki sem tud azóta. Ha elkészülök az új levessel, értesíteni foglak.
Kedves Elisabeth
Cannelini bablevesed csodálatos. És anyukám is ilyen tartalmas levesekre szoktatott rá. Szinte kísértetiesen hasonlít az általam készített levesre. Ajánlom szíves figyelmedbe: http://usubufood.blogspot.com/2010/11/babgulyas-ala-kiskoros.html
Így már érthető miért is szeretem az ilyen jellegű leveseket.
A Díjat köszönöm szépen!
Foodafok! Én is csatlakozom az előttem szólókhoz, bár javarészt mindenki elmondott már mindent amit akartam. Én személy szerint nagyon támogatnám, ha indítanál egy olyan sorozatot amiben a dédik-nagyik-ómamik receptjei szerepelnek. Nálam is van egy ilyen feltéve: szabógallér leves címen fut, ajánlom figyelmedben....hátha pont ez nincs még meg a gyűjteményedben. Várom a következő régi jól bevált receptet!
Kedves Ginkó
Nagyon köszönöm az infót és a támogatást. Azonnal keresem az erdélyi levesedet, és már tesztelem is. Jönnek, csordogálnak hamarosan a nagyik-dédik kedvencei, csak hát az idő, nagy Úr.
Megjegyzés küldése