"Szürke minden elmélet, zöld csupán az élet aranyfája!" Goethe
Megszállottan gyűjtöm az egyszerű, tradicionális, a hétköznapi ember minden nap elkészített ételét. Régi főnököm, Kalla Kálmán véleményét is osztom, miszerint, nem muszáj nekünk Indonéziából vagy Dél-Amerikából számunkra teljesen ismeretlen alapanyagokat, ételeket honosítani. Értem ezalatt azt, hogy manapság repülővel való cserekereskedelem jóvoltából, valóban minden elérhető, és ideszállítható. És ki is kell mindent próbálni és igenis kell kísérletezgetni. De! Az állandó "majmolásban" azt felejtjük el, hogy a trópusi őserdőkben, mit tudni milyen körülmények közt őshonos növények, gyümölcsök, teljesen másként hatnak az ott élőkre, mint például Norvég, vagy Svéd "őslakosokra". Ha érzésem nem csal, évezredek óta nem szakasztott Stockholm főutcáján senki a fáról, szourszop-t vagy chirimoyá-t. Tehát próbálom azt sugallni, hogy az adott "asztalon" mindennek helye van, de hovatartozásunk és genetikai felépítésünk szerint fogyasszuk csak azt, ami itt található a közelünkben. Tudom, hogy mindennemű fejlődéshez nem szabad beburkolódznunk, hiszen emlékezzünk csak rá, hogy Mátyás király idején terjedt el hazánkban a pulyka, vagy az egyik kedvenc könyvemben (Czifray István: Szakácskönyvem) megemlített szágó liszt vagy dara is. És, hol van a környékünkön pálmafa. Mert ugye ebből nyerik ki a szágót. De, ha már a könyvet említettem, csak érdekességként említem meg, főztek akkoriban vidrát is meg hódot. Már akkor ismerték a viccet. Védd a fákat! Egyél hódot! Kanyarodjunk egy picit vissza Stockholm és az Északi-sark környékére, egy kis megjegyzés erejéig. Nagyon szeretem a tematikus filmeket, pláne ha gasztróval foglalkoznak. Nagy kedvenceim egyike, Floyd (nyugodjék békében) sarki hómezőkön mutatta be a rozmárhúst vaslapon sütve KÓÓKUSSSZAL, és a rénszarvas pörköltet AAANAAANÁSSSZban tálalva. Ha valaki nem tudná, minden iglo (jégkunyhó) mellett található legalább 1-2, kókuszfa. Ananász, meg a szárított hal mellett lapul a jégverembe. Elég a hülyeségből! Na de térjünk rá az általam, "gyűjtés" útján szerzett rém egyszerű, Túra és Galgahévíz környékén rendszeresen fogyasztott, könnyen elkészíthető, ízletes levesre. Kóstoltam, tehát tudom milyen jó.
Hozzávalók:
burgonya, só, liszt
zsír, zeller zöld, paradicsom, paprika
Elkészítése:
A burgonyát ízesített vízben megfőzzük. Majd leszűrés után a levét felhasználjuk a levesnek.
Zsemleszínű rántást készítünk, amibe elkeverjük a pirospaprikát, majd felöntjük a burgonya főzőlevével. A burgonyát amit leszűrtünk, azt áttörjük (érdemes megvárni, míg lehűl), és liszt hozzáadásával gombócokat készítünk. Ezeket a gombócokat a levesünkbe tovább főzzük. Amikor a gombócok feljönnek a leves tetejére, elkészült a levesünk.
Tálaláskor a tányérba rakunk apró kockára vágott paradicsomot, paprikát, zeller zöldet, majd rámerjük a levesünket gombócokkal együtt.
Tálalásnál ízlés szerint rakhatunk bele egy kevés ecetet vagy friss tejfölt.Foodafok