Ismét egy kisebb kimaradás történt, de higgyétek el, már nagyon vártam, hogy írhassak a blogba, nektek. Megpezsdült a világ körülöttem. Igaz én is részese vagyok, mert nem tudok nyugton megmaradni akkor, amikor egy várva várt szezonális zöldség kerül a kezembe. Állandó mozgásban figyelem a külvilágot, miközben hosszasan tanulmányozom a kezembe került aktuális nyersanyagot, és már agyalok is rajta, mivel tudnám "zavarba" hozni kollégáimat, főnökeimet. Állandó kérdésekkel ostromolnak, hogy "...na, ma min töri a fejét, mit kísérletezik?".... Érdekes, a napokban olvastam egy cikket, egy hazánkba érkezet német Chef-től, aki azt találta mondani, hogy egy étterem arculatát, amivel a konyhát is be tudja mutatni a vendégeinek, azt a chef működése, munkássága határozza meg. Milyen érdekes? Én, is ugyan ezen a véleményen vagyok. Bár Lajtán innen, ez valahogy nem működik. Részemről az állandó kísérletezgetés és sokkal nagyobb színvonal "tálalása" is a német Chef gondolatát próbálná megvalósítani. De, ahhoz még sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy ez itthon is létjogosultságot nyerjen. Az itthoni állapotokat még mindig a mások hátán, vállán való "átküzdés" jellemzi inkább és nem igazán érvényesül az a fajta filozófia, amit a német Chef, a cikkében megemlített. Vagyis, hogy mindenki, minden körülmények között a munkája, a tudása, és az asztalra letett napi munkája jogán kerüljön a megfelelő helyre. Lajtán túl, igen kevés esélye van annak, aki mások tudását, sajátjaként feltüntetve próbálna érvényesülni. Azt az ottani szakma, hamar kivetné magából. Az étterem, ahol felkértek, hogy segítsek a szakmai színvonal emelésének érdekében, pont ilyen a helyzet. Végzik a munkájukat napi szinten. Chef-től az utolsó konyhalányig bezárólag. Aztán bizonyos alkalmakkor, hozzá nem értésük végett, megcsörren a telefonom, hogy segítsek. Én meg természetesen segítek. Bezzeg az elvégzett munka és a vendégek távozása után mást se hallok, minthogy, milyen ügyesek, okosak és kreatívak. Hát ez jellemző erre a szakmára. Hamar elfelejtik, hogy milyen kukák, és gyengék szakmailag. Igaz rájuk a mondás, miszerint "Úgy dolgozunk, hogy mindenki más hozzáférjen a munkához.".
Na, de nézzük azt a Spárga szezámos bundában, "saját" Remoulade mártással.
spárga elkészítése:
A spárgákat szépen megpucoljuk, majd tegyük fel főni kevés cukorral, sóval és citromlével. Nem szoktuk teljesen megfőzni, csak félkeményre (5-10 perc, kóstolgassuk), mert ugyanebben a lében míg hűl és a további feldolgozásig "várakozik", akkor nehogy szétfőjön, hiszen akkor már igencsak gusztustalan bizonyos célokra. A spárga levét a továbbiakban számtalan ételnél felhasználhatjuk. Például levesnél. A spárgákat lisztbe, tojásba és szezámos bundába forgatjuk, majd tiszta olajban szép "pirosasra" sütjük. Remoulad szósszal tálaljuk ezt a rögtönzött ebédet.
Remoulad szósz:
1 evőkanál apróra vágott friss petrezselyem
2 evőkanál apróra vágott zöldhagymát, fehér és zöld részek
2 evőkanál apróra vágott csemege uborka
2 teáskanál friss citromlé
1 teáskanál dijoni mustár
néhány csepp Worcestershire szósz
fokhagyma (nagyon keveset! Ha, van fokhagyma olajunk, akkor néhány csepp)
bors (ízlés szerint)
1/2 csésze majonéz
majonéz:
2 db tojás sárga
1 nagy csipet só
1 púpozott evőkanál mustár
250 ml étolaj
kb 1 teáskanál citromlé
A tojás sárgákhoz adjuk a mustárt és egy csipet sót. Majd habverővel keverjük el. Vékony sugárban, folyamatos keverés mellett, adjuk hozzá az olajat is. Az egyenletes és kitartó keverés folytán a tojások "felvették" az olajat, és szép egynemű krémes anyagot kaptunk, akkor ízlés szerint, kevés citromlével ízesítsük.
infó: elnézést kérek mindenkitől, de a képek sajnos, nem "mai" telefonnal lettek készítve, ezért egy kicsit homályosak.
És most következzék az a bizonyos Díj!
Annyi mindent nem szeretnék a Díjjal kapcsolatosan írni, mint a blog bejegyzésem elején, de határozottan ki kell jelentenem, hogy nagyon jó ilyeneket kapni. Valamilyen szinten bizonyságot nyer mindaz, amivel foglalkozom. Akiktől meg a Díjakat kapom, azok blogját, megkülönböztetett figyelemmel kisérem. Akiknek viszont én adom, azokét még jobban. Elisabeth volt, aki a Díjat nekem adta, és én nagyon KÖSZÖNÖM neki. Elisabeth felhatalmazott, hogy további 15 blogot jelöljek ki, akik szerintem megérdemlik. Nagyon nehéz volt a választás, hiszen nagyon sok jó blogot követek, szeretek, és sokan megérdemelnék.
Íme, az általam választott, Díjazott blogok.
Foodafok
