Rendszeresek a rendezvények mostanában, és ezt nem panaszkodás képen mondom, hiszen jobban szeretek tevékenykedni, mint állni egy konyhában és várni a csodát. Ezen rendezvények elő, és azonnali rákészülése közben, szinte "ömlenek" az ötletek belőlem és hál Istennek, egyre több kollégám részéről is. Itt is érződik a "húzó erő", hiszen fiatalabb kollégáim, mindig érzik, mikor készül valami új dolog, és ez bizony ösztönzi őket. Aminek én örülök nagyon, hiszen mindig szóvá teszem, mennyire el vannak kényelmesedve, és hihetetlen, hogy kreativitásuk (már akinek van), csak a telefonjuk és az "..ámító gépükre" korlátozódik. De "partizán" akcióimnak van foganatja, hiszen látom, egyesek elmozdultak a holtpontról és felvették az elébük dobott kesztyűt. Kezdik megérteni, milyen kincs van a kezükben, a szakmájuk által. Na, de vissza ehhez az egyszerű kompozícióhoz. Akárhogy is közelítjük meg a dolgot, még egy ilyen nagy konyhán is megéhezik az ember, és logikus, hogy nem a közeli boltba ugrok ki néhány zsemléért.
A hidegkonyhán összeszedett "maradékok", melyeket nem igazán esztétikus hidegtálakra rakni, gondolok itt a különböző alapanyagok leeső végeire, na ezeket használtam fel. Magamhoz vettem, egy kis főtt-füstölt marhanyelvet, készítettem egy gyors marinádot (ecetes-olajos lé), vágtam hozzá lilahagymát, piros- zöld- sárga kaliforniai paprikát vékony csíkokra vágva, ízesítés: bors, fűszersó (rendszeresen keverjük magunknak, különböző alapanyagokhoz). És már pácolódott is egy röpke órácskára. Tálalás előtt, összedobtam egy kis kedvenc rukkola salátát: olívaolaj, borecet, pirított apró mogyoróval megszórtam, tettem mellé koktél paradicsomot, és már meg is tálaltam. Kezemben a zsemlével, akarom mondani, először a fényképezőgéppel, és már készült is az archiválás az utókor részére. Na, most jöhet a zsemle a kézbe, és lehet "reggelizni" majdnem délben.
