Bécsi csíkok kevert salival

Mint minden szakács, aki a déli és az esti rohanás közben megéhezik, általában a csoportból megmaradt, valamilyen oknál fogva nem kért ételt eszi meg. Azt is néha „méla undorral”. Azért azt nem kéne feltételezni, hogy az étel rossz, csak éppen 8 órai, (vagy még több) futkározás közben általában már telítődünk az illatokkal. És különben sincs olyan sok időnk, lehetőségünk arra, hogy szép terített asztal mellett falatozzunk. Érdekes, hogy külföldi munkáim során, szinte mindig azt tapasztaltam, hogy a személyzet megadja a módját az ilyen étkezéseknek. Tőlünk nyugatra a vezetők nem problémáznak azon, ha a chef a kijelölt időben jelzést ad a dolgozóinak, hogy üljenek asztalhoz, és közösen fogyasszák el, amit erre a célra készítettek.

Jobb is a munkamorál szerintem. Tenerifén, amikor magyaros napokat tartottunk, ebédnél és vacsoránál együtt étkezet a személyzet. Megszűnt minden alá és fölé rendeltség. Egymás szavába vágva beszélték meg az elmúlt nap, és az elkövetkezendő órák eseményeit. Munkába állás után viszont mindenki tudta hol a helye, és tette is a dolgát. Kishazánkban viszont szemtől szembe mindenki nevet a másikra, viszont 2 perc múlva már hátba is döfik egymást. Talán illenék egy kicsit változtatni ezen. Mindenkinek magába kellene néznie, és saját magán kellene elkezdeni a gyökeres változást. Amikor vezető beosztásom lévén megkövetelek bármit is a beosztottamtól, akkor én semmi olyat nem várok el a másiktól, amit ne tennék meg magam is. Nem kéne minden vezetőnek azt hinnie, hogy ő valamilyen kiválasztódás útján jött létre, és maga az Isten. De kanyarodjunk most vissza ahhoz a bizonyos ebédhez. A nagy melegre való tekintettel, mégse Töltött káposztára vágytam, és ezért a fölöslegesé váló meg nem tálalt Bécsi szeletet alakítottam át egy kicsit, és fogyasztottam el jóízűen egy balzsamecettel ízesített kevert salátával.

Kevert saláta:

jégsaláta, radicchio, paradicsom, sárga színű kaliforniai paprika, sárgarépa, póréhagyma, petrezselyemlevél.

Ízesítés: fűszersó, olívaolaj, balzsamecet.

Olasz menü Foodafokéknál

Családunk nő tagjai, valahogy március vége és április elejére „helyeztették” születés-, illetve névnapjaikat. Valamikor réges-rég, a női „szakasz” kompromisszumot kötött a család kisebbségben lévő férfi tagjaival, és arra az elhatározásra jutottak, hogy egyszerre kéne megtartani ezeket az ünnepeket. Így alakulhatott ki az a szokás, immáron évek óta, hogy egy komolyabb, általában a hagyományostól eltérő menüt állítunk össze. Akarom mondani, az ünnepeltek elmondják igényüket a Menüvel kapcsolatosan, én meg összeállítom. A Menü, kérés, általában kedvencekből áll, de kialakult az évek folyamán, hogy különböző országok jellegzetes ételeit készítjük (készítem) el. Azért többes számban, mert az ünnepelteknek is ki kel venni részüket, nincs lazsálás, irány a konyha! Néhány hagyma és krumpli pucolás után „kegyelmet” kapnak, elvégre a menü is egyfajta meglepetés. És különben is, még a végén elrontanak valamit. És íme, a menü….

Vendégváró Pizza falatok

Assagini ospitale „Pizza”

Nápolyi Minestrone, parmezán forgácsokkal

Minestrone Napoli con Parmegiano

Cannelloni és Lasagne variációk

Variazioni per Lasagne e Cannelloni

Firenzei naphal zöldséges rizottóval és piritott garnéla rákokkal

Sole del Firenze con Risotto e Verdura, Granchio di mare Abrustrolito

Tiramisu a’la Foodafok

Dolce Tiramisu

infó: receptek mindenről később, és részletessen.