2011. június 21., kedd

Lazactatár




A füstölt lazacot nagyon apróra vágom, és adok hozzá mozsárba tört fekete borsot. A paradicsomot és a kígyóuborkát szintén apró kockára vágom, amit petrezselyemzölddel keverek össze. Fémkarikába rétegezve tálalom, majd mézes mustárszószt adok mellé. Kapor levéllel díszítem. Nagyon jól illik hozzá a rozmaringos griccini.


mézes mustárszósz:
A mustárt elkeverem frissen facsart citromlével, ízesítem sóval, fehérborssal, majd lassan csurgatom hozzá az olajt. Majdnem úgy készítem, mint a majonézt. Utána ízesítek pár kanál barnacukorral és néhány csepp balzsamecettel.

grissini:
kb: 40 dkg finomliszt
1,5 dl víz
1 dl tej
2 dkg élesztő
1 tk. cukor
csipet só


A tejbe felfuttatom a morzsolt élesztőt, és a cukrot. A többi hozzávalót beleöntöm egy nagyobb tálba, majd hozzáadom az élesztős tejet, és alaposan kidolgozom (én általában a dagasztást, a kenyérsütő géppel szoktam elvégeztetni).
A kész tésztát legalább 30 percig hagyom kelni. Lisztes deszkára borítom, és alaposan kidolgozom. Pihentetés után egy kicsit megpaskolom a tetejét, hogy a felesleges levegő eltávozzon belőle, majd ujjnyi vékonyra nyújtom, és késsel hosszú csíkokra vágom. A csíkokat megsodrom, vagy a két végét ellentétes irányba megtekerem.
Sütőpapíros tepsire teszem a vékony csíkokat, és még 20 percet pihentetem. A sütőt 180 melegítem. A grissiniket tojás sárgájával, vagy tejjel lekenem, majd a sütőbe teszem. Addig sütöm őket, amíg szép arany barnák lesznek.

infó: a képek, megint telefonnal készültek, ezért nem olyan tiszták
Foodafok

2011. június 13., hétfő

Fűszeres csirkenyárs currys rízzsel, és paradicsom dippel

 
Sajnos, mint mindig, alig van időm a "normális" étkezésre, ezért már megint rögtönöznöm kellett két csoport közt. Furcsa, hogy egy szakács, aki konyhán dolgozik, szinte mindig éhesen megy haza. Szakmabeliekkel beszélgetvén jövök rá, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Valahogy senki nem ér rá, ilyen dolgokkal foglalkozni. Elérhetetlen távolságra van nálunk az a mentalitás, amit külföldi útjaim során tapasztaltam. Mikor Madridban dolgoztam, az 5*-os szállodában, a Hotel Occidental Miguel Ángel-ben, számomra az újdonság erejével hatott, amikor a Chef kettőt tapsolt, és a konyhában minden munkafolyamatot abbahagytak, és közösen mentek le a személyzeti étkezdébe, ebédelni.



Az "öreg" magához vett egy doboz joghurtot és egy hatalmas újságot, amit több mint valószínű nem olvasott ki, hiszen az újság napilap volt, mégis iszonyatos vastag. A doboz joghurt indokolt volt, mivel a Chef úrnak volt miből leadnia. A szakácsok, cukrászok, konyhai alkalmazottak viszont falatozhattak nyugodtan, miközben vérmérsékletükhöz híven vitatták meg a világ problémáit. Egy dologra kellett csak koncentrálnunk, még nekünk, vendégmunkásoknak is, hogy az "öreg", mikor befejezte szertartás szerű, ebédnek nem mondható fél óráját, és tapsolt, akkor illett azonnal visszazökkennünk az aznapi konyhai kerékvágásba. Itt valóban azt tapasztaltam, hogy a profin megszervezett munka, megkövetelte azt az íratlan szabályt, miszerint illett a Chef előtt ott lenni a konyhán, és ha lehetett, akkor nem ártott később hazamenni, mint a Chef. Érdekes módon senki sem nyafogott. Sokszor gondolok vissza ezekre a szép napokra, hiszen valóban szépek voltak. Számomra azért is, mert ez a fajta munkaszervezés hatására, a konyhai dolgozók munkához való hozzáállása is teljesen más volt. Senki nem dumált, nem okoskodott. Mindenki tudta hol a helye azon a bizonyos hierarchiai rangsorban. Itt senki nem kérdőjelezett meg senkit. Mindenki tette a dolgát. Ezt a fajta üzemeltetést, nagyon kianalizáltam, és itthon, sokszor felhasználtam, amikor fontos volt, hogy a konyhában senki ne futkározzon fejetlenül, amikor nagyobb munka van. Ez meg aztán sokszor előfordul.


Tehát, valami ilyesfajta nagyobb munka közben vettem a bátorságot, és két csoport közt alkottam valami gyorsat, még mielőtt az éhségtől összeesnék. A jérce mellett egy rögtönzött pácban megforgattam, ami mézből őrölt borsból, fokhagymából, erős paprikából, gyömbérből, korianderből és száraz Sherryből állt. Ebben a pácban csak addig állt a csíkokra vágott jércemell, míg elkészült a currys rizs és a paradicsom dip. A currys rizs is nagyon egyszerűen és gyorsan készült. Egy serpenyőben olvasztottam egy evőkanálnyi fűszervajat, és már szórtam is rá a curryt. Ahogy olvadt és hevült a vaj, már oldódott is a curryben található kurkuma, ami a currypor élénksárga színét biztosítja. Öntöttem hozzá egy kis erőlevest, és már forgattam is meg benne a kész párolt rizst. Nem maradt más hátra csak a paradicsom dip. Ez szintén egy gyors rögtönzött dip volt. A paradicsomot nagyon apró kockára vágtam, ugyanilyen kis kockára vágott lilahagymával együtt. Raktam bele, frissen tépkedet bazsalikomlevelet és megöntöztem egy kevés, általam készített mézzel ízesített eper ecettel. Miközben az dip hűlt a hűtőszekrényben, addig a pácban lévő csirkehúsokat egy bambusz nyársra felhúztam, és jó forró vaslapon megsütöttem. Tálaltam, és ettem. Végre! Épp ideje volt.

(A képek, sajnos telefonnal készültek. Azért ilyen homályosak.)
Foodafok


2011. június 5., vasárnap

Meleg csalánpástétom, medvehagymás Hollandi szósszal, ropogós sajt tekerccsel


Még egy utolsó rohamra indultam a kertbe, a csalánok ellen, mert már kezdenek, igen sötétzöldek lenni, ami annak a jele, hogy öregek, és igen intenzív ízük kellemetlenné teszi ezt a légiesen könnyű elő,- vagy fő ételt. Azonban nálam ez a veszély nem áll fenn, hiszen rendszeresen vágom le a gyorsan kinövő szárakat, amiket összegyűjtök, megszárítok, és télire teának nagyon jó és hasznos. Amúgy, méregtelenítő. Sokat azonban nem szabad inni, szüneteket kell tartani. Tehát: miután kivagdosom a vastagabb nagyobb szárakat, akkor a rendszeres locsolás hatására, lendületbe jönnek a friss hajtások. Így elég sok ideig élvezem a csalán adta áldást.
Jöjjön a recept!


csalánpástétom:
hozzávalók:
0,05 csalán (10-15 szál levél)
9 db egész tojás
2,5 dl tejszín
0,05 liszt
0,03 parmezán
só, fehérbors, szerecsendió, medvehagyma pestó


elkészítés:
Az egészet jól elkeverjük bot mixer segítségével, majd nejlonnal kibélelt formába rakjuk. Rational sütőbe tesszük, amit gőz üzemmódban használunk, 80°C-on, 45' - 60'-ig. Ezután kivesszük a sütőből és pihentetjük. Ez egy lassú folyamat, lényegében egy ízesített tojás kocsonyát készítünk.


medvehagymás Hollandi:
Hozzávalók: 5 tojás sárgája, 5 kanál víz, 30 dkg vaj, csipet só, citrom, cayenne-i bors, 1 evőkanál medvehagyma pesto

A vaj tisztításához vaslapra tett magas falú nyeles kis lábosban negyed kg friss, jó minőségű vajat melegítünk fel, kis lángon. 50°C-nál ne legyen melegebb. A tetejéről folyamatosan lemerjük a keletkező habot (ha van, sűrű szövésű habmerővel).
Ha már nincs hab, néhány percig állni hagyjuk, majd óvatosan leöntjük a megtisztított vajat a lábos aljára leereszkedő rétegről.
A tojás sárgáját a sóval laposabb nyeles lábosba tesszük, melynek felfelé enyhén széttart a fala (sauteuse).
Hozzáadjuk a hideg vizet (annyi evőkanál víz, ahány tojás sárgája).
Kis lángon, habverővel megállás nélkül, erőteljes mozdulatokkal, fekvő nyolcasokat rajzolva keverjük. Néha végighaladunk az edény falán is a habverővel, közben az edényt magát is forgatjuk. Rövid időre mindig újra levesszük a tűzről, nehogy túlforrósodjon.
Addig verjük, míg a térfogata legalább a kétszeresére nem nő, habos és levegős nem lesz. Ekkor végleg levesszük a tűzről, s még 10-20 másodpercig továbbverjük, hogy eloszoljon a hő. Ha gyorsan leállunk a veréssel, kicsapódhat a tojás, összeeshet a hab.

tipp: Aki gyakorlatlanabb vagy csak vékony falú lábosa van, a közvetlen láng helyett használjon inkább 60-65°C-os vízfürdőt. Ha menet közben véletlenül túlmelegedne vagy túlsűrűsödne a mártás, kanálnyi hideg vizet adunk hozzá.


A tojás sárgájából és vízből (vagy más folyadékból) ilyen módon készülő levegős emulziót a szaknyelv sabayonnak nevezi. Ez az olasz zabaione kifejezésből ered, ami eredetileg édes borral készített tojásos sodót jelentett, ma már magát a technológiát is így nevezik.
Végezetül – akár a majonézkészítésnél – hagyjuk kissé hűlni, majd apránként hozzáöntjük a sabayonhoz a hozzávetőlegesen vele azonos hőmérsékletű (kb. 50°C-os) tisztított vajat. Végül hozzáadjuk (felhasználástól függően) fél vagy negyed citrom levét. Kevés cayenne-i borssal ízesítjük, legvégül igazítjuk csak ki a sósságát.
A legjobb, ha azonnal tálaljuk. Étteremben 55-60°C-os vízfürdőben vagy langyos helyen tárolják lefedve, s minden szervizre frisset készítenek. Ha nem megfelelő hőmérsékleten tároljuk, fennáll a szalmonellafertőzés veszélye, ha túlmelegítjük, kicsapódik a tojás.
Ha az itt megadott mennyiséghez két evőkanál felvert tejszínhabot adunk, mousseline mártás lesz belőle. Ha sűrített friss narancslevet és többször blansírozott, hajszálvékonyra vágott narancshéjat adunk hozzá, máltai mártás lesz belőle. Ugyanez készíthető más citrusgyümölcsökkel is (grapefruittal, zöldcitrommal). Híres verziója az, amikor magos mustárt kevernek bele. Sok konyhafőnök készíti barnított vajjal. Szokták más mártásokkal is keverni – például tejszínalapú boros mártásokkal, vagy az utóbbi időben ecetolaj-öntettel is. Keverhetünk bele különböző zöldségekből – például sült pirospaprikából – készült pürét, de sűrített pecsenyelevet vagy sűrített alaplevet is.


sajt tekercs:
1600W-os Panasonic mikró, teljes erőbedobással működjék. A jénai tálat megfordítjuk, nagyon vékonyan bekenjük olajjal, majd a felszeletelt sajtot tovább daraboljuk, hogy egy 2 cm x 10 cm szalagot kapjunk. Ezt ráhelyezzük a leolajozott jénai aljára, majd a mikróba tesszük, és 25 mp alatt készre "sütjük". Nem tovább. mert akkor nagyon kiszárad, és nem fogjuk tudni formázni. Miután letelt a 25 mp, akkor egy spakli segítségével, gyors mozdulattal leszedjük a jénai aljáról, és egy tetszőlegesen kiválasztott rozsdamentes, vékonyan beolajozott hengerre spirál formájúra tekerjük. Gyorsan dolgozzunk, mert hamar megkeményedik, és onnantól kezdve már törik.
Foodafok

2011. május 28., szombat

Töltött karalábé, medvehagymás rizottóval



Szeretek csatangolni piacokon, mert rengeteg hasznos információhoz jut az ember. A sok őstermelő között, mindenki megtalálja a számára szimpatikus embert. Itt mindig van alkalom arra, hogy egészen közelről halljuk a problémákat és a pozitívumokat is. Az őstermelők, akik törzshellyel rendelkeznek a piacon, már messziről észreveszik és hangosan köszöntik azt, akit már többször vevőik között tudhattak. Én is ilyen megtisztelő elbánásban részesülök, és a vásárlások közbeni hosszas beszélgetések alkalmával mindig van lehetőség arra, hogy főzéssel kapcsolatos terveimet megosszam velük. Mindig megbeszélem velük az aznapi és a jövőbeli terveimet. Nagy érdeklődést mutatnak, és kölcsönös is ez az érdeklődés. Mindig, szinte magukat tesztelvén kérdeznek vissza: "Na, milyen volt az a múltkori puccos vacsora? Ízlett a nagyságos uraknak?". Persze, ők is tudják, azok más idők voltak. Viszont, azért feszegetik a történetet, mert tudják, hamar belelendülök a jól sikerült vacsora mesélésébe, ahol természetesen bele kell szőni mondandómba azt is, hogy ez nem jöhetett volna létre, ha nincs Gyula bácsi, vagy a mellette levő standon Kati néni. Ilyenkor mindenki boldog. Én meg borítékolhatom, hogy a soron következő 10 fős társaságnak valóban olyan Töltött karalábét adhatok, ami nem fás. És sajnos evvel már sokszor befürödtem. A zöldséges, akitől hivatalosan rendelni szoktunk, a telefonos előzetes megbeszéléskor, esküdözött mindenre, hogy olyan karalábét hoz, hogy annak nem lesz párja. Nem is volt! Pont annak nem tudtuk használni, aminek szerettük volna. Ezért is jó, ha közvetlen közelről tudjuk az árut beszerezni. És ezért is olyan jó, a személyes kapcsolat kialakítása, az eladók és a vevők között. És ha lehet, akkor mindjárt a piacon. Sanyi bácsi nem is esküdözött, csak egyszerűen megígérte. És, ha ő megígéri, akkor az úgy lesz. Most sem volt másképp. 


A karalábék időben leszállítva (hogy honnan a fenéből szerzet ilyen jó minőségűt május végén?), és mondanom sem kell, nem volt fás (ez is kisebb csoda). Viszont olyan kérés volt ez a vendég részéről, amit soha nem utasítok vissza, főleg annak tudatában, hogy a vendégekkel való korrekt kapcsolatot csak elrontani tudom, ha visszautasítok olyat, amit amúgy, bármikor minden gond nélkül megcsinálok. Persze, ha valami olyat kér, amiből ki lehet következtetni, hogy nem ért hozzá, akkor sem bánthatom meg. Viszont muszáj megértetni bizonyos dolgokat vele, a saját és asztaltársasága érdekében. Ezt a beszélgetést, lehet "tudományosan" is irányítani, és a vége az, hogy én elérem a célom, vagyis lebeszélem olyanról, amivel csak befürödne a meghívott vendégei előtt. Ezt a karalábét, viszont megcsináltam. Egy picit másképp, mert ilyen felkérések esetén, "szabad kezet" szoktam kapni, és nem fontos, hogy kőbe vésett recept szerint készítsek el bármit is. Szeretek egy kis fantáziát bele vinni, és ez mindig nyerő, főleg ha olyan általánosnak hitt ételről van szó mint a Töltött karalábé, medvehagymás rizottóval.


Készítsük el a töltött karalábét:
A karalábékat megpucoljuk, de ha lehet a középső zsenge leveleit tegyük el a mártáshoz. Egy karalábévájó segítségével kifúrjuk a karalábé közepét, ide kerül töltelékünk.
0,50 borjúhúst és 0,30 jércemellet finomra daráljuk. Adunk hozzá, 1 db vajon megdinsztelt vöröshagymát, finomra vágott petrezselymet, 3-4 db tejbe áztatott zsemlyét, ehhez a mennyiséghez 2 db egész tojást, 1 dl tejszínt. Sózzuk, borsozzuk, és teszünk bele egy evőkanál medvehagyma pestot, amit nem is olyan régen raktunk el. Az egészet jól átkeverjük, majd egy nyomózsákba tesszük. Ezt a tölteléket nyomjuk bele a kivájt karalábénkba. A megmaradt tölteléket, formázzuk ki apró golyócskáknak, amit szintén felhasználunk. Kivajazott tepsibe helyezzük a töltött karalábékat és a megmaradt húsgombócokat. Öntsünk rá egy kevés zöldség alaplevet, morzsoljunk rá még egy kis vajdarabot, sózzuk meg enyhén, és szórjuk meg egy kevés fehér borssal. Fóliával jól befedjük, és sütőben, 130 -on, addig "sütjük-pároljuk" saját gőzében, míg puha nem lesz.

Közben elkészítjük a "rizottonkat  ": Most kivételesen ez a "rizotto", nem arborio rizsből fog készülni, hanem jázmin rizsből. Egy rész rizst főzzünk fel 3 rész enyhén ízesített zöldség alap lével. Lefedve 20 percig pároljuk, vagy amíg a rizs fel nem veszi az összes folyadékot. Miután elkészültünk vele, keverjünk bele 1 evőkanál medvehagyma pestot, 1 dl tejszínt és kb 10 dkg kockára vágott fagyott vajdarabokat, amitől kellemesen habos, krémes állaga lesz a köretünknek.


Nem maradt más hátra, mint a mártás elkészítése: Világos vajas rántást készítünk, amit felengedünk a karalábé párolásából visszamaradt, leszűrt lével. Belerakjuk a karalábé kivájt és egy kicsit átvágott belsejét, és a zsenge zöld leveleket, amiket félre raktunk. Az egészet jól összeforraljuk, utána ízesítünk, adunk hozzá még egy kis tejszínt, és máris tálalhatunk. Ilyenkor viszek bele egy kis "csavart", és a félre húzott forró mártásba, gyorsan elkeverek egy nyers tojás sárgáját, amitől iszonyatosan krémes és selymes lesz a mártás. Vigyázzunk vele, mert visszatenni tűzre már nem ajánlatos, mert rántotta lesz benne. Ez egy utolsó utáni művelet.


Tálalás: Egy króm karikába helyezzük bele a "rizottot", kanál segítségével egy kicsit lapítsuk le. Erre tegyük a töltött karalábét, majd egy kevés mártással borítsuk be. A többi mártást, rakjuk a forma köré. Tetejére vékonyan csurgassunk kevés medvehagyma pestot.

infó: A piac a XI. ker.-ben található Fehérvári úti piac.
Foodafok

 

2011. május 21., szombat

Szezámos bundában sült spárga, Remoulade mártással, plusz egy Díj!


Ismét egy kisebb kimaradás történt, de higgyétek el, már nagyon vártam, hogy írhassak a blogba, nektek. Megpezsdült a világ körülöttem. Igaz én is részese vagyok, mert nem tudok nyugton megmaradni akkor, amikor egy várva várt szezonális zöldség kerül a kezembe. Állandó mozgásban figyelem a külvilágot, miközben hosszasan tanulmányozom a kezembe került aktuális nyersanyagot, és már agyalok is rajta, mivel tudnám "zavarba" hozni kollégáimat, főnökeimet. Állandó kérdésekkel ostromolnak, hogy "...na, ma min töri a fejét, mit kísérletezik?".... Érdekes, a napokban olvastam egy cikket, egy hazánkba érkezet német Chef-től, aki azt találta mondani, hogy egy étterem arculatát, amivel a konyhát is be tudja mutatni a vendégeinek, azt a chef működése, munkássága határozza meg. Milyen érdekes? Én, is ugyan ezen a véleményen vagyok. Bár Lajtán innen, ez valahogy nem működik. Részemről az állandó kísérletezgetés és sokkal nagyobb színvonal "tálalása" is a német Chef gondolatát próbálná megvalósítani. De, ahhoz még sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy ez itthon is létjogosultságot nyerjen. Az itthoni állapotokat még mindig a mások hátán, vállán való "átküzdés" jellemzi inkább és nem igazán érvényesül az a fajta filozófia, amit a német Chef, a cikkében megemlített. Vagyis, hogy mindenki, minden körülmények között a munkája, a tudása, és az asztalra letett napi munkája jogán kerüljön a megfelelő helyre. Lajtán túl, igen kevés esélye van annak, aki mások tudását, sajátjaként feltüntetve próbálna érvényesülni. Azt az ottani szakma, hamar kivetné magából. Az étterem, ahol felkértek, hogy segítsek a szakmai színvonal emelésének érdekében, pont ilyen a helyzet. Végzik a munkájukat napi szinten. Chef-től az utolsó konyhalányig bezárólag. Aztán bizonyos alkalmakkor, hozzá nem értésük végett, megcsörren a telefonom, hogy segítsek. Én meg természetesen segítek. Bezzeg az elvégzett munka és a vendégek távozása után mást se hallok, minthogy, milyen ügyesek, okosak és kreatívak. Hát ez jellemző erre a szakmára. Hamar elfelejtik, hogy milyen kukák, és gyengék szakmailag. Igaz rájuk a mondás, miszerint "Úgy dolgozunk, hogy mindenki más hozzáférjen a munkához.".
Na, de nézzük azt a Spárga szezámos bundában, "saját" Remoulade mártással.


spárga elkészítése:
A spárgákat szépen megpucoljuk, majd tegyük fel főni kevés cukorral, sóval és citromlével. Nem szoktuk teljesen megfőzni, csak félkeményre (5-10 perc, kóstolgassuk), mert ugyanebben a lében míg hűl és a további feldolgozásig "várakozik", akkor nehogy szétfőjön, hiszen akkor már igencsak gusztustalan bizonyos célokra. A spárga levét a továbbiakban számtalan ételnél felhasználhatjuk. Például levesnél. A spárgákat lisztbe, tojásba és szezámos bundába forgatjuk, majd tiszta olajban szép "pirosasra" sütjük. Remoulad szósszal tálaljuk ezt a rögtönzött ebédet.

Remoulad szósz:
1 evőkanál apróra vágott friss petrezselyem
2 evőkanál apróra vágott zöldhagymát, fehér és zöld részek
2 evőkanál apróra vágott csemege uborka
2 teáskanál friss citromlé
1 teáskanál dijoni mustár
néhány csepp Worcestershire szósz
fokhagyma (nagyon keveset! Ha, van fokhagyma olajunk, akkor néhány csepp)
bors (ízlés szerint)
1/2 csésze majonéz

majonéz:
2 db tojás sárga
1 nagy csipet só
1 púpozott evőkanál mustár
250 ml étolaj
kb 1 teáskanál citromlé

A tojás sárgákhoz adjuk a mustárt és egy csipet sót. Majd habverővel keverjük el. Vékony sugárban, folyamatos keverés mellett, adjuk hozzá az olajat is. Az egyenletes és kitartó keverés folytán a tojások "felvették" az olajat, és szép egynemű krémes anyagot kaptunk, akkor ízlés szerint, kevés citromlével ízesítsük.

infó: elnézést kérek mindenkitől, de a képek sajnos, nem "mai" telefonnal lettek készítve, ezért egy kicsit homályosak.


És most következzék az a bizonyos Díj!

Annyi mindent nem szeretnék a Díjjal kapcsolatosan írni, mint a blog bejegyzésem elején, de határozottan ki kell jelentenem, hogy nagyon jó ilyeneket kapni. Valamilyen szinten bizonyságot nyer mindaz, amivel foglalkozom. Akiktől meg a Díjakat kapom, azok blogját, megkülönböztetett figyelemmel kisérem. Akiknek viszont én adom, azokét még jobban. Elisabeth volt, aki a Díjat nekem adta, és én nagyon KÖSZÖNÖM neki. Elisabeth felhatalmazott, hogy további 15 blogot jelöljek ki, akik szerintem megérdemlik. Nagyon nehéz volt a választás, hiszen nagyon sok jó blogot követek, szeretek, és sokan megérdemelnék.


Íme, az általam választott, Díjazott blogok.

Foodafok